Ahogy a versenyeken egyre újabb és újabb technológiát használnak a csapatok, a gyakorlások és tesztelések jelentősége egyre nagyobb. A hőskorban a tapasztalatok és a megérzések alapján készítették és tökéletesítették az autókat, viszonylag hosszú ideig használták a kialakított megoldásokat.

A tesztpilótákra is fontos szerep hárul

Napjainkban azonban az ipari technológiák fejlesztése olyan ütemben gyorsult fel, továbbá a verseny olyannyira kiélezett a csapatok között, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy akár csak egy olyan alkatrészt beépítsenek, ami nem volt előtte alapos tesztnek alávetve, majd a futam után ismét letesztelve.

A tesztelési munka meghatározó része a külső szemlélők számára szinte láthatatlan, a szélcsatornák és a fejlesztő részlegek szinte hermetikusan elzárt belsejében folyik a tökéletesítés. Mikor a fejlesztésnek e kapukon belüli szakasza véget ért, akkor próbálják csak ki az autót versenyző által vezetve, igazi pályán körözve. Ekkor derülhet ki először, hogy a fejlesztések mennyire voltak sikeresek - nagyon sokszor előfordult már, hogy ami a "papíron" tökéletesen működött, az a valóságban alig mutatott valamit. A pályákon való tesztelés az igazi helyszíne a fejlesztések végső tökéletesítésének, de ott derül ki az is, hogy esetleg el kell-e vetni az újítást. Itt kell meghatározni a végső beállításokat, összecsiszolni a különböző fejlesztéseket, hogy azok erősítsék egymást.

A csapatok tesztprogramja napjainkban a rengeteg fejlesztői munka mellett nagy kihívás a logisztikával szemben is. A nagyobb csapatok ma már külön tesztelő csoportot hoztak létre (logisztikával, szerelőkkel, tesztpilótákkal, stb.), akik a versenyen szereplő csoporttól függetlenül és többnyire önállóan végzik a munkájukat. A legtöbb csapat tesztpilótákat is alkalmaz, akik a teszteken szerzett tapasztalataikat megosztják a versenyzőkkel és a csapattal, így segítve a tökéletesítést. Azonban tudni kell, hogy a szabályok a tesztelési lehetőségeket folyamatosan csökkentik, ezért egyre nehezebb dolguk van a tesztcsapatoknak, hogy a tőlük elvárt eredményt tudják produkálni.

A szabályok szerint egyik csapat sem tesztelhet többet 30.000km-nél egy szezonban. Ezek a tesztek szervezettek (az FIA által), minden olyan csapat részt vehet rajta, amely befizette a részvételi díjat. A szervezett tesztek általában 3 naposak és Európa különböző pályáin zajlanak. Természetesen a csapatok időről időre szerveznek maguknak zárt kapus teszteléseket is, ahol a saját, akkor még titkos újdonságaikat próbálgatják. Az FIA a költségcsökkentési programja részeként a szezon közepén, a nyári időszakban egy hathetes teszttilalmat vezetett be, akkor egyetlen csapat sem végezhet semmilyen tesztet. Az intézkedés a kisebb csapatokra nehezedő folyamatos fejlesztési nyomást próbálja enyhíteni, hogy a nagyobb anyagi háttérrel rendelkező istállók ne kerülhessenek fejlesztési előnybe kizárólag a rendelkezésre álló források miatt. Ugyan ilyen hathetes teszttilalom van érvényben a szezon utolsó futama után is.

2007-ben kissé változtak a tesztekre vonatkozó szabályok, minden futam előtt a pénteki napon tesztelhetnek a csapatok, akár a versenyre nevezett két pilótán kívül tesztpilóták is körözhetnek a pályán (figyelembe kell viszont venniük, hogy egy gyakorláson maximum 2 autó közlekedhet). Mindkét pénteki szabadedzés időtartamát 90 percre növelték, valamint a versenyre nevezett pilóták ezen a napon nem kötelesek a versenyre benevezett motorral tesztelni, így ténylegesen tesztelhetnek, a meghibásodással járó motorcserétől nem kell tartaniuk.