A modern Forma-1-es utók szinte technikai csodák. De hiába a tökéletességre törekvő fejlesztési munka az aerodinamikán, a motoron, a sebességváltón és a többi részegységen, ha a gumiabroncsokat nem sikerül illeszteni a rendszerbe, akkor az egész fejlesztőmunkát jobb elfelejteni.

Nyugodtan kijelenthető, hogy egy átlagos kocsi jó gumikkal nagyon jól működik, míg a legjobb kocsi rossz gumikkal esélytelen a Forma-1-ben. 2007-től kezdve egy gumiszállító, a Bridgestone látja el a csapatokat, ami hozott egyfajta egyenlőséget, de még mindig azt lehet mondani, hogy az egyensúly megtalálása az autó és a gumik között egyfajta "fekete mágia".

A Forma-1-ben és a közúton használt gumiabroncsok (néhány kivételtől eltekintve) csak nagyon távoli rokonok. Átlagos, utcai használatra acél hálóvázra épített radial kivitelű abroncsokat készíteni, amik nagyjából 20.000km megtételére képesek. Az F1-ben használt gumik ezzel szemben mindössze 200km-re vannak tervezve - mint minden más alkatrész - a lehető legkönnyebb és legerősebb konstrukcióval. Az előbbi követelményeknek műanyag és poliészter vázzal, valamint speciális, nagy erőhatásokat elviselő gumikeverékkel próbál a gyártó megfelelni. Egy átlagos versenyen nagyjából egy tonna leszorító erő, 4G hosszirányú és 5G keresztirányú gyorsulás terheli a gumikat.

A versenygumikat az utcai társaikhoz képest rendkívül puha keverékből készítik, ami a lehető legtökéletesebb tapadást biztosítja az aszfalton, viszont ezzel párhuzamosan rendkívül gyorsan kopik. A versenypályán a használt nyomvonal szinte tiszta, ám letérve erről rengeteg apró, lekopott és összegyűrődött kis gumidarabot láthatunk szétszórva. Mint minden versenycélokra készített abroncs, a Forma-1-ben használt gumik is magas hőmérsékleten nyújtják a legjobb tulajdonságaikat, átlagosan 90 és 110 Celsius fok között.

Annak érdekében, hogy a gumik és a környezet hőmérsékletének ingadozásából adódó nyomásváltozási hajlamot minimalizálják, levegő helyet alacsony hőtágulású gázokat (speciális, nitrogén-dús gázkeverék) alkalmaznak inkább a kerekek felfújására. Ez a keverék segít továbbá abban is, hogy a levegő töltethez képest tovább meg tudja tartani a gumi az eredetileg beállított nyomását.

Az ipari értelemben vett gumiabroncs-fejlesztés az 1960-as években indult be a slick (sima futófelületű) abroncsok megjelenésével. A csapatok és a gumigyártók rájöttek, hogy száraz időben teljesen értelmetlen mintázott gumikat használni, sokkal érdemesebb a tapadási felületet növelni azzal, hogy nem képeznek ki árkokat a futófelületen. 1998-ig a Forma-1 minden autója slick gumikon futott, majd ettől kezdve az FIA kanyarsebesség-csökkentő szándékainak megfelelően már csak bordázott gumikkal lehet részt venni a futamokon. A minta, amit használni kell 4db, a futófelületen hosszában körbefutó bemélyedés, amik minimum 2,5 mm mélyek, 10 mm szélesek és egymástól 50 milliméterre helyezkednek el egymástól. A változtatások új kihívást jelentettek a gumigyártóknak - megtartani a terhelhetőséget, biztosítani a tapadási képességet, de ellenállóvá tenni a túl gyors kopással szemben a gumit.

A puha és kemény gumikeverékek használata pályáról pályára változik a vonalvezetés, az aszfalt érdessége és a várható hőmérséklet alapján. Minden versenyhétvégén minden pilóta számára kétféle keménységű gumikeverék áll rendelkezésére, továbbá a versenyen kötelezően használniuk kell mindkét keménységű keveréket.

A gumik tényleges puhaságát vagy keménységét három fő összetevő egymáshoz képesti aránya határozza meg, ezek a szén (jellemzően korom), a kén és az olaj. Általában a több olaj lágyabb gumit eredményez.

A nedves és esős körülmények között használatos gumik teljes felületükön mintázottak, hogy az aszfalton található vizet ki tudják szorítani a gumi és az aszfalt közül. Az egyik legrosszabb lehetőség, mikor a gumi barázdái nem tudják kivezetni a túl sok vizet a gumi és az aszfalt közül, ekkor vízfilm-réteg alakul ki amire a gumi felfut (aquaplaning), az autó irányíthatatlanná válik, mintha jégre futott volna. Az utcai mintázott gumik esetében is előfordulhat ez a jelenség, ilyenkor azt érezheti a vezető, hogy elkönnyül a kormány, és irányíthatatlanná válik az autó. Csakúgy, mint az utcai gumik esetében, a versenygumik mintáit is számítógép segítségével tervezik, így képesek modellezni a vízkivezetést, maximalizálhatják a kivezetett víz mennyiségét, garantálva ezzel a lehető legjobb tapadást vizes körülmények között is.