Ugyan meglepőnek tűnhet, de a hihetetlen technológiai fejlettségük ellenére az F1-es autók üzemanyagának összetétele alig különbözik a köznapi forgalomban kapható, bárki által megvásárolható benzinétől.

El kell ismerni ugyanakkor, hogy ez nem volt mindig így. A Forma-1 hőskorában nagy energiatartalmú, agresszív kémiai adalékanyagokkal kísérleteztek. Az alapkeverék legtöbbször benzinbe kevert alkoholból és repülőgép-üzemanyagból állt. Néhány keverék annyira agresszív összetételű volt, hogy a versenyek végén a motorokat át kellett mosni olajjal, hogy megelőzzék a korrodálást az üzemanyagrendszerben.

Az eltelt évek során egyre több szabály próbálta korlátok közé szorítani a felhasználható üzemanyagok összetételét. Elsősorban a nagy olajvállalatok megjelenése és azok marketing céljai miatt fokozatosan közelítették az összetételt az utcai forgalomban kapható üzemanyagok felé.

A napjainkban használt benzin már alig tartalmazhat úgynevezett "nem hydrocarbon" összetevőket, ezzel is csökkentve az agresszív energianövelő összetevők mennyiségét. A felhasználni kívánt üzemanyagot minden esetben be kell vizsgáltatni az FIA illetékes testületével. A szezon előtti bevizsgálás mellett minden futamon történik ellenőrzés - az FIA mobil laboratóriumában-, biztosítva ezzel, hogy kizárólag a szabályoknak megfelelő üzemanyagot használhassanak a csapatok.

Ahány pálya, annyi féle üzemanyag

Egy átlagos szezonban csapatonként valamivel több, mint 200.000 liter benzin fogy a tesztelések és a versenyek során, ám ez a mennyiség több, mint 50 különböző aktuálisan használt összetételt is jelent. Egyedi összetételeket vannak ugyanis a különböző pályákra és időjárási körülményekre. A hatékonyabb keverék ugyan biztosíthat nagyobb motorerőt, de ezzel párhuzamosan általában nagyobb igénybevételt is jelent a motor számára, ami csökkentheti az élettartamát.

Minden, a Forma-1-ben jelen lévő üzemanyag-szállító folyamatosan tökéletesíti és teszteli az általa kínált benzint, annak érdekében, hogy partnereinek biztosítsa a lehetőséget a legnagyobb motorerő elérésére, továbbá nem utolsó sorban a leggazdaságosabb felhasználásra, mivel a kedvezőbb fogyasztás kevesebb tankolást és könnyebb autót is eredményez. A tesztelések során igénybe vesznek számítógépes modellezést, fékpadon üzemeltett motorokat és hagyományos, versenypályán futó versenyautókat.

A tankolás, mint taktikai elem

A verseny közbeni tankolások ma már vitathatatlanul kardinális részét képezik a versenystratégiának. A tankoló szerkezetnek két fontos követelménynek kell megfelelnie: a lehető leggyorsabban, de a lehető legbiztonságosabban kell biztosítani a benzin utántöltését. A töltőcsonk kettős zárszerkezettel rendelkezik, hogy a tankolás folyamán véletlenül ne essen le az autó betöltőnyílásáról. A szerkezet másodpercenként 12 liter üzemanyagot képes betöltetni a versenyautóba. A tankoló rendszer a benzin betöltésén túl egy második funkcióval is rendelkezik: a betöltés során az üzemanyagtankból távozó benzingőzben dús levegőt elvezeti. A töltőcsonk és a tömlő egy szerelő számára már nehezen kezelhető: egy szerelő fogja a töltőcsonkot és a szelepet, ő illeszti rá az autó betöltőnyílására, ott biztosítja majd a tankolás végeztével oldja a zárat és eltávolítja a csövet. Egy második szerelő a tömlőt tartja és irányítja, továbbá egy biztosító ember a tartály mellett, a vészlekapcsoló szerkezetre ügyelve.

A versenyautó bokszba érkezésekor áthalad néhány a csapat által előre a földre rögzített lengő rézérintkező felett, amik az esetlegesen felgyülemlett statikus feszültséget vezetik le. A bokszutcában az autóban mindig be van kapcsolva a sebességkorlátozó, ami egyúttal az üzemanyagtöltő nyílás kinyitásával is jár. Megállás utána a tankoló személyzet azonnal csatlakoztatja a tömlőt és a szelepet az autóra. Minden versenyautó számára a bokszban külön-külön elkülönítve áll egy nagyméretű üzemanyagtartály, amiből a kiállások során feltöltik. Erre van csatlakoztatva a vastag tömlő és a szelep. A tankolás végeztével a szelepet a mellette álló szerelő kioldja, majd ellépnek az autó mellől. E mozdulat kivitelezéséhez nem ritkán egy harmadik szerelő segédkezik, aki szinte elrántja az autó mellől a két társát. Sajnos az üzemanyag-töltés ettől függetlenül nagyon veszélyes tevékenység, rendszeresen történik kisebb nagyobb baleset, de a biztonsági intézkedéseknek köszönhetően az utóbbi években egyre ritkábban.

Érdekes módon a motorokban található olaj is fontos az üzemanyag-fejlesztés során. Minden verseny és teszt után az olaj összetételének elemzésével következtetéseket tudnak levonni a felhasznált üzemanyag hatékonyságáról, égési tulajdonságairól.